2014-ben tanultam először masszázst, inkább csak kedvtelésből, családtagok gyógyítása, kényeztetése céljából az akkori munkám mellett. Aztán én is betöltöttem azt a bizonyos életkort, amikor a legtöbb ember felteszi magának a kérdést, mit is szeretne valójában, mi a küldetése, milyen munkát végezne szívesen. 

Az életem eseményei a változtatásra akartak kényszeríteni azzal, hogy egészségügyi problémák sorozatát kellett átélnem. Súlyos gyulladásos folyamat indult el a szervezetemben, egy hónapon belül kétszer operáltak, kivettek négy szervemet és 42 kg-ra fogyva rá kellett ébrednem, hogy nem folytathatom tovább azt a robot munkát, ami felőröl. Gyógynövényekkel kúráltam magam és sikerült felépülnöm. 

Majd baleset ért, melynek következtében a bal kezem sérült és a szakszerűtlen ellátásnak köszönhetően maradandó sérülésem lett. 

Ezen a ponton éreztem azt, hogy bizalmatlanná váltam a hagyományos orvoslás irányába. Kerestem, kutattam, tanultam a különféle gyógymódokat, mely során a két évtizede kínzó migrénes fejfájásomat is sikerült megszüntetnem. 

Tanulmányaim és tapasztalataim alapján kialakult nézetem, hogy valakit meggyógyítani nem lehet, ha az a valaki maga nem akar gyógyulni. Gyógyulni csak úgy tudunk, ha aktívan részt vállalunk a folyamatban, amelynek célja a harmónia, az egészség visszaállítása. 

Ahogy Hippokratész mondta: 

“Mielőtt meggyógyítasz valakit, kérdezd meg tőle, hogy hajlandó-e feladni azokat a dolgokat, amik beteggé tették.”